Egy présház naplójából
Bizonyára sokan kirándultak már a Szent György-hegyen, a Balaton-felvidék egyik legszebb tanúhegyén. A Lengyel-kápolnával szemben található egy csaknem 250 éves épület, a Tarányi-présház, melynek jellegzetes, parasztbarokk stílusjegyeket hordozó homlokzata a környékbeliek és a kirándulók számára is egy ikonikus színfolttá vált. 1958-ban műemlék épületté nyilvánították, majd a hetvenes évek kifinomultságot mellőző stílusában étteremként is működött a korabeli „dizájn” szerinti enteriőrrel. 1998-ban és 2014-ben is leégett, teljesen életveszélyesé váltak a falak a látogatók előtt, így gyakorlatilag az a hír keringett, hogy a legendás présház sajnos pusztulásra van ítélve… Pontosabban lett volna, ha 2015-ben nem menti meg Szoják Miklós az utolsó pillanatban. Hála az évek óta tartó (sz)építkezésnek, a présház végre visszakapja eredeti, szakrális hangulatát, stílusát, és reményeink szerint a Balaton-felvidék egyik legkedvesebb és legszebb panorámájú helye lesz hamarosan. Szoják Miklóssal beszélgetünk.
Mikor és hogyan jött az ötlet, hogy megmented ezt a helyet? Tudtad, mire vállalkozol?
Nem igazán…(nevet). De beleszerettem a helybe, így nem volt mit tenni. Nyitás előtt egy szűk hónappal vagyunk most, de már bevallom, nagyon várom, hogy élőben is megvalósuljon az, amin már öt éve dolgozunk a társammal és a munkatársaimmal. 2015-ben vettem meg az épületet, ami az azt megelőző évben égett le; a falaknak szinte csak percei voltak hátra, de belevágtam. Vendéglátásban több évet eltöltöttem Budapesten, ahol éttermeket, kávézókat üzemeltettem. Ezek jól prosperáltak, de én félig mindig is balatoni gyerek voltam, mivel a gyermekkoromat Balatonbogláron töltöttem a nagyszüleimnél és rengeteget kirándultunk a Szent György-hegyre és a Balaton-felvidékre. Ez a hegy minden látogatáskor lenyűgözött, így később a családomat is elhoztam ide, akikbe szintén beleívódott a hely egyedi karakterének szelleme, így most már itt élünk évek óta a közeli Badacsonyörsön.
Hogyan kezdődött el ez a nagy munka?
Ezzel kapcsolatban van egy nagyon érdekes történetem, ami az épület korábbi tulajdonosaihoz kapcsolódik. A Tóti-Lengyel család építette a présházat, nevét viszont a későbbi tulajdonosairól, a Tarányiakról kapta. Akkoriban nagyon nyüzsgő társasági élet volt itt a hegyen, akinek volt présháza, az nagyon menőnek számított, hiszen ott voltak az összejövetelek. Ez az épület építészetileg is a tehetős létformának a szimbóluma volt, a család bort készített és pálinkafőzdével is büszkélkedhettek. Erre utalnak az épület pincéjében lévő Bacchus és Diána, valamint az épület tetején lévő, „borkedvelő” kis szobrok, melyeket most restaurálunk éppen. Az épületnek tehát volt egy nagyon impozáns korszaka, mielőtt a történelem viszontagságai nyomot hagytak rajta. Valahogy ezzel a lelkesedéssel meséltem szüleimnek a nagy tervemről, közvetlenül azután, hogy megvettem a présházat. Ekkor édesanyám elém tárta a családfánkat és kiderült, hogy anyai ágon van Tóti-Lengyel és Tarányi is a felmenőim között. Ez egy kis plusz pozitív töltet volt, de addigra már a tudtam, hogy szinte a nullából, de hamarosan felépítünk ide egy igazi közösségi helyet. Egy étterem fog kinyitni itt hamarosan, ahová érkezhetünk elegánsan, ünneplősen, de kiülhetünk pizzázni is a gyönyörű, szintén panorámás kerthelyiségbe, vagy akár a bazaltteraszra is egy pohár borral, ha csak erre vágyunk. Aki pedig felsétált vagy felbiciklizett ide, de nem talált az étteremben asztalt, annak piknikkosarakat készítünk és az épület előtti piknikező helyeken elfogyaszthatja a kosárka finomságokkal megrakott tartalmát. Az ételeket tekintve minőségi, helyi alapanyagokkal fogunk főzni, az étlap a szezonalitás szerint fog változni és kizárólag a Szent György-hegy borai, illetve a saját borunk lesz az asztalokon.
Saját borászat? Milyen tervek vannak ezzel kapcsolatban?
Van borász végzettségem, és magam is nagyon kedvelem a borokat, de nem nevezném magam borásznak. A borászat kialakítása, valamint a pezsgőkészítés egy későbbi lépcsőfok lesz a folyamatban, egyelőre az étteremre koncentrálok. Jelenleg Hárslevelűm és Olaszrizlingem van, ezek a 30 éves tőkék hihetetlen beltartalommal, tűzzel és élettel töltik meg a borokat, remélem, a vendégeknek is ízlik majd.
Ahogy végigsétálunk az épületben, nem tudjuk levenni a szemünk a gyönyörű enteriőrről, amelynek minden részlete gondosan meg van tervezve és ki van találva. Nagyon különleges a mosdók csempéje, és nem utolsó sorban a konyha, hiszen az étterem „szívcsakrája” itt található, ahol már bent is vannak a legmodernebb konyhatechnológiai eszközök. Miért fontos egy jól felszerelt konyha?
A teljes konyhai tervezéssel és kivitelezéssel a Coninvest konyhatechnológiai céget bíztuk meg. Nem is volt kérdés számomra, hogy őket fogom választani, hiszen több, általam korábban üzemeltetett étteremben, kávézóban már volt szerencsénk együtt dolgozni és mindig elégedettek voltunk a konyha felszereltségével, szervizelésével. Jelen esetben még belsőépítészeti tervezéssel is kiegészült a megbízás, hiszen ez is összefügg a konyha stílusával, fontos része a teljes tervezésnek. A Coninvest-től ma is jönnek a fiúk szerelni, hamarosan beüzemelik a gépeket, melyek közül az Angelo Po főzőszigete az, ami a konyha ékessége lesz majd. A fatüzelésű pizzakemencénél holnapra tervezünk egy újabb próbaüzemet, aminek mindig nagy sikere van a munkatársak és az erre kirándulók körében is, hiszen kit ne ejtene rabul a pizza mennyei illata? Egyébiránt pizza kiszállítás is lesz rövidesen, úgyhogy igény esetén házhoz is visszük majd e kemencében sült közkedvelt fogást.
Egy ilyen projekten nyilván rengeteget dolgoztatok. A présház visszanyeri régi fényét, a konyha is kész, várja az ínyenc vendégeit. Viszont mindenhol a megfelelő személyzet megléte a neuralgikus pont. Nálatok hogy működik ez majd a gyakorlatban?
Nagyon szerencsésnek vallom magam e tekintetben, jó emberek vesznek körül, hál’ istennek a lelkes munkatársaimmal már nagyon várjuk a közelgő kapunyitást! Nyilván a munkában is és mindenfajta kapcsolatban dolgozni kell azon, hogy mindenki jól érezze magát. Az évek óta jól működő, bizalmon alapuló, minőségi munkakapcsolatot nagyra értékelem és ezt a munkatársaimmal mindig igyekszem megtartani. Ezt azért is fontosnak tartom megemlíteni, mert vannak olyan korábbi kollégák, akik Pestről ideköltöztek azért – házat is vettek a közelben – hogy továbbra is együtt dolgozhassunk. Én erre nagyon büszke vagyok!
